| |
Bugaci Csárda
Csárda, csárda, régi, öreg csárda,
Idejárt rég az Alföld betyárja.
Szomjan, gyalog, nyersen, lóháton,
Poroszkálva a szép rónaságon.
S mikor kupában bort hozatott,
Csaplárosra eképpen kurjongatott:
Hej, csapláros, áldja Isten kendet!
Ott lóg a csap a nagy hordó mellett!
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - -
Másnap elhajtottunk a Bugaci
Csárdába,
Hol a költő gyakran járt, ha megéhezett.
Versben megénekelte, emlékszem rája,
S azt hírlik, ebédezni jól lehetett.
|
